Természetesen a hetet,a vakációs élményeink elmesélésével kezdtük:)Kiderült,mindenki nagyon jó gyerek volt,és mindenkinél járt az angyalka:D.......másképp nem is történhetett volna:)
Aztán,belevágtunk a kőkemény ovis programba!Óvónéni,egy új mesét olvasott nekünk,íme a mese:
Egérke piros szegélyes kék kabátja
– angol népmese -
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregapó, akinek volt
egy fekete kutyája. Ez a kutya olyan picike volt, hogy öregapó elnevezte őt
Egérkének. Egérke nagyon szeretett az erdőbe járni. Szaglászni, vadászni.
Egyik alkalommal, amikor az erdőben jártak, valami nagyon érdekes
szag csapta meg Egérke szimatoló orrocskáját. Ment, ment az orra után és
egyszer csak egy bokorhoz ért. A bokor alatt talált egy lyukat, ami egy
alagútnak volt a nyílása. Egérke bebújt a lyukon át az alagútba és ment előre.
Egyik lábát rakta a másik után. Ám egyszer csak valami az útját állta. Egy
nyúlanyó! Egérke éktelen ugatásba kezdett, de a nyuszi meg sem mozdult. Csak
mozgatta érdekesen a fülét és az orrát.
- Hát Te miért nem szaladsz el előlem? -kérdezte Egérke. - Hogy
kapjalak el, ha nem szaladsz el előlem?
- Miért akarsz Te engem elkapni?- kérdezett vissza Nyúlanyó.
- Hát, nem is tudom pontosan. De én úgy tudom, hogy a nyulak el
szoktak futni a kutyák elől. Te nem félsz tőlem?
- Nem! Tudod, te olyan picike vagy, hogy bármilyen hangosan is
ugatsz, nem ijedek meg tőled. Úgyhogy kérlek, hagyd abba ezt a csúnya lármázást
és gyere inkább velem, megmutatom neked a kis nyuszikat!
Így is lett. Nyúlanyó megfogta Egérke kezét és mentek előre az
alagútban. Nemsokára megérkeztek Nyúlanyó házához. És valóban. Az egyik
szobában, egy kis kosárkában ott aludt öt pici nyuszi.
- Ugye milyen aranyos kis jószágok? - kérdezte Nyúlanyó. - Na,
Egérke! Most már ismered a hozzánk vezető utat, gyere el hozzánk nyugodtan
máskor is! - mondta barátságosan Nyúlanyó.
Másnap reggel leesett az első hó. Öregapó nagyon féltette Egérkét.
S, hogy nehogy megfázzon a nagy hidegben, ráadott Egérkére egy piros szegélyes,
kék kabátot. Egérkét szúrta, szorította, csiklandozta a piros szegélyes, kék
kabátka, de nem volt mit tenni, viselnie kellett. Öregapó közelebb húzódott a
kandallóhoz, hogy megmelegedjen, Egérke pedig fogta magát, és piros szegélyes
kék kabátjában beszaladt az erdőbe. Meg sem állt egészen Nyúlanyó házáig.
Mikor Nyúlanyó meglátta, felkiáltott:
- Ó, egek! Milyen gyönyörű korcsolya ruha!
- Csakhogy ez nem korcsolya ruha! - vakkantott mérgesen Egérke. -
Hanem egy piros szegélyes, kék kabát! Ami szúr és szorít. Kérlek, segíts
levenni rólam! Odaadnám takarónak a kis nyusziknak.
Nyúlanyó óvatosan levette Egérkéről a kabátot és betakarta vele az
alvó nyuszikat. Nagyon meghatódott Egérke kedvességén.
- Egérke! Kérlek! Gyere el hozzánk máskor is! - mondta, majd
megpuszilta Egérke homlokát.
Egérke boldogan szaladt haza. Útközben ugrándozott, ugatott és
csaholt.
Mikor Öregapó meglátta, megkérdezte tőle,
hogy hová tűnt a piros szegélyes, kék kabátka, de Egérke csak ugatott, ugrált
boldogan. Öregapó pedig a mai napig azon gondolkodik és nem érti, hogy hová
tűnt Egérke piros szegélyes, kék kabátkája.
Ezzel kapcsolatosan elmondtuk azt,hogy ha valakinek segítségre van szüksége,annka segíteni kell.Pl. ha Pepi nem tudja felhúzni a papucsot,de Olívia igen,akkor Olivia segítsen Péternek......(ilyen hétköznapi dolgokkal lehet példázni,mit is jelent segítő kezet adni).Mindenki elmondta(egy mésik tevékenységen belül),hogy ki kinek a barátja!
Kedves szülők,kérlek titeket is,hogy olvassátok el otthon is a mesét!!Nagyon szeretik a meséket!!
